TOP 5+1 INR befolyásoló tényező

Nem titok, hogy az INR egy könnyen változó érték, számunkra azonban mégis az a fontos, hogy stabilan tartsuk, ki 2 ki 3 körül, vagy a kettő között valahol. A legtöbb szájon át szedhető gyógyszer, mint a Syncumar, a Marfarin vagy annak egyik változata a Warfarine mind K-vitamin antagonista gyógyszerek, instabilak és változékonyak. De mégis mi befolyásolja lebomlásukat és hatásukat leginkább.

Az ötödik helyezett egy vitatott versenyző, a stressz. Hatása nem egyértelmű, hiszen nem bizonyított, hogy kire hogyan hat. Az én személyes tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy igenis az, hogy milyen stresszes éppen az életem nagy részben kihat az INR szintemre. A stressz hatása összefügg a hangulatunkkal, ami pedig az étkezési szokásainkkal. Van aki olyankor stressz evő lesz, van akinek egy falat nem megy le a torkán. De ezekről kicsit később J

A negyedik helyen egy szintén vitatott versenyző végzett a személyes kis listámon. Mégpedig az időjárás változékonysága, a frontok. Évek óta észrevettem már, hogy a nagy évszakváltásokkor az INR-em „ugrál”. Hol föl, hol le. Kiszámíthatatlan és egyetlen dolog amit tehetek, hogy nyitva tartom szemem, fülem, figyelem az időjárás előrejelzést és ha tudom, hogy lassan közeleg az őszi téli, vagy éppenséggel tavaszi váltás,akkor jobban odafigyelek a rendszeres mérésre. Leggyakrabban az első nagy hideg/meleg fronttal jön el az INR felborulás is, de van olyan, hogy ez egy évszakváltáson belül többször is megjelenik, vagy tartósabban fent áll. Ilyenkor látszólag indokolatlanul, egyéb külső hatásoktól függetlenül emelkedik meg, vagy zuhan le az INR. (leginkább az utóbbi) Érdemes ilyenkor fokozottan odafigyelni.

A dobogó harmadik fokára az egyéb gyógyszerek kerültek. Nem nagy csoda ez, hiszen a vérhígító lebontását ugyan azok a szervek végzik, mint a többi gyógyszerét. Némelyik gyógyszer fokozza a vérhígító hatását, ezért ki kell kérni a kezelőorvos / háziorvos véleményét, vagy el kell olvasni a mellékelt betegtájékoztatót. Egy egyszerű fejfájásnál is érdemes meggondolni, mit kapunk be hirtelen a fájdalom enyhítésére. Van viszont sok olyan gyógyszer, amik bizonyítottan nem befolyásolják a Marfarin/Syncumar hatását. Érdemes ezeknek utána olvasni, tesztelni, hogy beválik e és a jövőben ezeket alkalmazni.

Ezüstérmes lett az alkohol. Ennek hatása az INR szintre drasztikus, és már másnap megmutatkozik egy erőteljes fölfelé tolódásban. Az alkalmi alkoholfogyasztással óvatosan kell bánni, hiszen ilyenkor a magas INR a vérzés veszélyét hordozza. Másnap érdemes egy kompenzáló menüt beiktatni az étrendünkbe. Ilyenkor az INR szint pár nap alatt vissza tud állni a normálisra, de hosszú felezési idejű gyógyszernél ne csodálkozzunk, ha az alkohol hatása akár 3-4 napig is mérhető. Ha valaki rendszeresen, minden este elfogyaszt egy pohár bort vagy sört a vacsorához, akkor az INR szintje ahhoz mérten áll be, az alkalmi alkoholizálás viszont kibillenti az amúgy is törékeny egyensúlyt.

Sokat gondolkoztam, hogy melyik hatás kerüljön a dobogó legfelső fokára, de végül az alkoholt maga mögé szorítva az étkezés lett a győztes. Mégpedig azért is, mert ez majdnem minden fentebb felsorolt tényezővel összefügg. A stresszes helyzetek által kiváltott furcsa evési szokásokról már ejtettem szót. A túlevés és a nem evés is ugyan olyan káros tud lenni. Az évszakokkal változik a hozzáférhető szezonális zöldség-gyümölcs választék illetve az is, hogy milyen ételeket kívánunk inkább. Az étkezésnél két alapvető szempont van: mit és mennyit eszünk. Ha egyik napról a másikba őrült diétába vagy tisztító kúrába kezdünk és a korábbi mennyiségnek csak a felét esszük meg egy nap, akkor az INR jó eséllyel felfelé fog eltolódni, ezért érdemes, ha diétázunk is K vitaminban dúsabb fogásokat választani. Természetesen az, hogy mit eszünk talán még jobban befolyásol, ha amúgy nem vagyunk nagy zöldség evők, de egyik nap hatalmas tál spenótot ebédelünk, az már befolyással lehet az INR-re, eltolja azt lefelé, mivel a spenótban sok a K-vitamin. Tehát a saláták, brokkoli félék, zöldek és a piros bogyós gyümölcsök a legtöbb K-vitamint tartalmazó ételek, ezek mennyiségére kell legjobban odafigyelni. 

A +1 helyet pedig a hormonok nyerték meg maguknak. Ez a fajta havi ciklikus változás csak a nőket érinti, így nem vonhattam bele a top 5 tényezőbe, ez az urakkal szemben nem volna fair. De tény, ami tény a havi ciklikus hormonváltozások masszív hatást gyakorolnak az INR-szintre. 

A menstruáció kezdete előtti 4-5 napban a szervezet valamiféle védekező mechanizmus révén elkezdi csökkenteni az INR szintet, valószínűleg azért, hogy megakadályozza az illető elvérzését. Ez hasznos folyamat, hiszen így csökken a vérveszteség és mi nők is kevesebb kellemetlenséget élünk át. Résen kell azonban lenni, mert ha ebben az időszakban túlesszük magunkat salátával, piros gyümölcsökkel vagy egyéb K vitaminban dús élelmiszerrel, akkor az INR könnyedén a kritikus szint alá csökkenhet. 

A csökkent INR a menstruáció első 4 napja alatt is javarészt fennmarad, és ahogy múlik el a vérzés, úgy emelkedik meg az INR szint is. Ilyenkor az is normális, ha túlszalad és az átlagosnál magasabb lesz a menstruáció végét követő első héten, ezt étkezéssel lehet kompenzálni. Előfordulhat az is, hogy ha valakinek nagyon jól működik a hormonháztartása és tudja magáról, hogy könnyen lemegy ilyenkor az INR szintje, akkor kicsivel több gyógyszert adagol ki magának az adott napokon, hogy kompenzálja a szervezete mechanizmusait. 

A férfiaknak értelem szerűen nincs ilyesfajta problémájuk.

Személyes tapasztalatomból én ezt az 5 +1 tényezőt tudnám kiemelni, mint legfontosabb befolyásoló tényezők, amikre érdemes odafigyelni. Remélem, hogy van, akinek segítséget tudtam nyújtani, hasznos információkkal tudtam esetleg szolgálni. Hangsúlyozom, hogy ezek személyes tapasztalatok, és bár sokan élnek át hasonló élményeket például a frontok kapcsán, valamint, hogy az orvostudomány is elismeri az ételek és az alkohol hatásait az INR-re, mégis ez nem szentírás, nem támasztják alá kutatások, a fenti információkat mindenki saját felelősségére értelmezze. 

Köszönöm 

N.

Hello Dear Reader!

So after a few (actually 5) years of lonely struggle I’ve descided to share my story with the people that might be interested. This is the story of how I learned I have Antyphospholipid Syndrome (othervise known as Hughe’s Syndrome).

It all started on a cold morning in December 2008. I was 17 years ol,  I was heading to the bus stop  to get to school and I could feel that my legs were shacking, I was about to faint. I grabbed a street lamp to keep my balance. My mother is a doctor (dermatologist) and she arranged an appointment with one of her colleagues. Two days later I went to the appointment to this reall sweet doctor who examined me with ultrasound and she discovered I had a thrombus in my right leg behind my knee. (Let me just say I was pretty shocked since I thought I had Beker’s cyst) I was brought to a hospital inmediately and stayed there for a week. They did not know what caused the thrombosis at first but after a few examinations it became clear that I had Antyphospholipid Syndrome. I’ve had an injurie in my ankle 5 weeks earlier and I also flew a few times to Berlin and back to Budapest. They gave me a medicine called Syncumar. I was taking around 2 -3 mgs back than. I didn’t take it very seriously at that time. I was only worried about school, and our art project and stuff like that. After a week in hospital they released me and I was free to go back home. Three weeks later my other leg started to feel funny, but I thought it was only because I was putting more pressure on it. It turned out I had a thrombosis in that leg too, same place as in the right one.

After this whole thing I went from doctor to doctor, met some really nice ones as well as some rude and crazy ones. I even visited a few „magicians” as I like to call them. They said they heal with power of angels, God and other misterious creatures. However none of theese tourned out to be effective or helpful by any means.

At springtime 2009 I had a big exam at hightschool, a massive weight was on my shoulder and it was a really stressful time of my life. I remember I went to a fitness training and the next morning I woke up with hardcore muscle ache that did not go away even a week after the training. Tourned out the combination of stress and overdone workout caused another thrombosis in my right leg. I didnt go to hospital this time but I did change my medication from Syncumar to Warfarine which is a much more stable molecule. It’s a vitamin K antagonist as well as Syncumar, but it’s not as easily disturbed by eating or other things.

So almost 5 years passed since than and I’ve learned quite much about my condition and the nature of this illness.I got into university since, I study psychology and my research is about learning the coping methods of those who have APS.  I personally have been through more than I could possibly tell or write down (or remember even) and I just want to help the people who suffer from the same diseas as I do so they don’t have to go through all of this and learn the hard way.

Thank you for reading, please bear with my bad grammar and language in general. I was born in Hungary so my english is far from perfect but I’ll try to do my best.
See you soon J